A robothegesztés gépesített programozható eszközök (robotok) használata, amelyek teljesen automatizálják a hegesztési folyamatot a hegesztés elvégzésével és az alkatrész kezelésével. Az olyan folyamatok, mint a gázfém ívhegesztés, bár gyakran automatizáltak, nem feltétlenül egyenértékűek a robothegesztéssel, mivel az emberi kezelő néha elkészíti a hegesztendő anyagokat. A robothegesztést gyakran alkalmazzák ellenállási ponthegesztéshez és ívhegesztéshez nagy gyártású alkalmazásokban, például az autóiparban.

A robothegesztés a robotika viszonylag új alkalmazása, annak ellenére, hogy a robotokat először az 1960-as években vezették be az amerikai iparban. A robotok hegesztési felhasználása csak az 1980-as években kezdődött el, amikor az autóipar a robotokat széles körben kezdte használni ponthegesztéshez. Azóta mind az iparban használt robotok, mind az alkalmazások száma nagymértékben nőtt. 2005-ben az észak-amerikai iparban több mint 120 000 robotot használtak, ezeknek a fele hegesztésre szolgál. [1] A növekedést elsősorban a magas berendezésköltségek és az ebből fakadó korlátozás korlátozza a magas termelésű alkalmazásokra.

A robot ívhegesztés nemrégiben kezdett gyorsan növekedni, és máris az ipari robotalkalmazások mintegy 20% -át parancsolja. Az ívhegesztő robotok fő elemei a manipulátor vagy a mechanikus egység és a vezérlő, amelyek a robot "agyaként" működnek. A manipulátor az, ami mozgatja a robotot, és ezeknek a rendszereknek a kialakítása több általános típusba sorolható, például SCARA és derékszögű koordinátarobot, amelyek különböző koordinátarendszereket használnak a gép karjainak irányításához.